Kert

Végre megint szerda van.

Azt terveztem, hogy felcsillámosítom a konyha kövét, de ezer ágra sütött kint a nap. Már fél tízkor húsz fokot mutatott a hőmérő árnyékban, ennek örömére rövidnadrágot húztam.

Még tegnap Ladóval kiválogattuk a vetőmagjainkat, hogy miket lehetne már most elhinteni, úgyhogy nagy elánnal nekifutottam a kiskertnek.

A néninek, aki régen itt nőtt fel, és élte le az életét, volt egy körbekerített kicsi kertje. Amikor beköltöztünk, lebontottuk a kerítést, mert már nagyon régi volt, de valószínűnek tartom, hogy kell majd építenünk újat, a vadak miatt. Nem szeretném, ha az őzek, akik reggelente a tisztásunkon szoktak napozni, rászoknának a zöldségeinkre. 

Ladó kitalálta, hogy szántás, ásás és rotációs kapa helyett mulcsozzuk le szénával az egészet. Szénából kifogyhatatlan készletek állnak rendelkezésre, gondosan összegyűjtve van belőle a pajta feletti padláson, de volt belőle bőven lent is, így Ladó már decemberben ráhordta a kiskertre azt a mennyiséget, amire szükség volt. (Jajj, milyen hosszú mondat.) Hónapok óta takarva volt a föld a kertben, így, amikor ma gereblyével nekiálltam széthúzni az ágyás felett, nagyon puha, nedves volt a föld, könnyen el tudtam vetni a magokat. 

Mostanra minden izmom sajog, főleg a combom és a derekam jelzi, hogy nincs hozzászokva az ilyen fajta terheléshez.

Borsó, répa, retek, petrezselyem, hagyma, karalábé, krumpli*

Közben ágyneműt mostam, ami a napon száradt meg, és vissza is húztam, mert a napfény illatú ágyneműbe olyan jó befeküdni, hogy jajj. Mondjuk előre láthatólag nem sokáig fogom élvezni este, mert szerintem azonnal el fogok aludni, de azért na. 

Ez pedig most van.

Nagyon szeretnék már karanténba kerülni, nekem kb büntetés, hogy még mindig be kell járnom dolgozni.  Ami egyébként teljesen indokolatlan, hiszen simán lehetne itthonról dolgozni, mert már alapból távmunkát végzünk, minden ügyféllel csak telefonon és emailen beszélünk, de a főnököm meg van győződve róla, hogy ellopjuk a cég anyagát, ha kiadja. Mintha egyébként nem tudnánk ellopni, amikor nincs bent. Mintha bármelyikünk is tényleg ezzel akarna foglalkozni szabad idejében.

Nektek kell még járni? Mondtam, hogy itt nem lesz vírusozás, de ugye most már elkerülhetetlen. Kíváncsi vagyok, ki hogy van. 

*A krumpli máshová került, mert azt bakhátra kell ültetni, de mi idén nem akarunk bajlódni vele, ezért óriási cserepekbe ültettem az első adagot. Megvárom míg a személyi kertészem hazaér, egyeztetünk, hogy jó-e úgy, ahogy csináltam. Később megmutatom, ha valakit érdekel, bár gyanítom, hogy viszonylag kevés kertészeti érdeklődéssel bíró olvasóm van. :)