Móricka elképzeli

Avagy a szabadságom első napján arra ébredtem, hogy a főnököm fél kilenckor írt whats appon, hogy mindketten menjünk be és az irodából dolgozzunk, mert nincs komolyabb határellenőrzés.

Válaszoltam neki, hogy tekintetbe véve, hogy én 5 perce keltem, és még nem főtt le a kávém, bajosan érek be kilencre. Erre az volt a reakciója, hogy "Elaludtál?" - és olyan jó fej voltam, hogy csak felszaladt a szemöldököm. Mint a gyerekeknek, szépen kedvesen megírtam neki, hogy nem, nem elaludtam, hanem tudtommal szabadságon vagyok, és az emberek, ha szabadságon vannak, nem állítanak ébresztőt. Nem vette szemtelenségnek (még jó), de azt írta, hogy nem baj, majd ha beértem, akkor eztmegaztmegamazt kell megcsinálni. Hát bementem.

Meg holnap is be fogok. 

Elvileg szerdától szabadságon leszek.

Hiszi a piszi.

Különben Ladónak is kell dolgoznia járni. Most arra apellál, hogy a kétnyelvű munkáltatói igazolását nem fogják elfogadni, mert nincs kinyomtatva (emailben kapta), és nincs rajta dátum sem, ezért reménykedik, hogy amikor jön haza Bécsből, akkor két hét kötelező házi karanténra ítélik.

Nem mintha mindketten nem lennénk eléggé hálásak azért, hogy ezekben a nehéz időnkben van munkahelyünk. Inkább arról van szó, hogy sokkal inkább szeretnénk kibekkelni ezt az időszakot ITTHON, mint bécsi szállodákban, vagy esetemben ingázva.

Olyan is van még, hogy Evelin kapott szondát. Már másfél hete azt hiszem. Nem gyógyul, semennyire sem. Gondoltam, még érdekel titeket, régen írtam róla. Nem akarok lélekszaggató gondolatokat írni róla, bár, amikor időnként írunk vele, olyankor azért mindig belehalok kicsit.

Meg olyan is van, hogy Evelin nővére, Blanka nagyon aktívan, és ügyesen veszi ezt az online középiskolát. Most tizedikes, nyáron 17 éves lesz, és elképesztő anyagokkal bombázzák őket. Van egy csoportunk, ahol három unokahugi van összekapcsolva. Ebből Blanka és Fanni (Napóleon idősebb lánya, tudom, lassan jövök nektek egy családfával) egy korosztály, ugyanazt az évet tapossák. Fanniék matekból és angolból is előrébb járnak, mint Blankáék, ezért a csoportban rendszeresen mennek a már megoldott feladatokról fotók, és ötletek. Nagyon aranyosak, feldobják a napjaim, hogy láthatom az összefogásukat. Amikor Fanni akad el, én nyilván nem tudok segíteni (már 12 éve, hogy érettségiztem), olyankor mindig bedobom, hogy hívja fel a Professzort. Egyszer fel is hívta, és segített is neki. Jó látni, hogy ez a helyzet kihozza a családból az összefogást.

Blankának pl. ma megírtam egy rajz órai beadandót. Képzeljétek el, hogy tartanak online rajz órákat is, és - bár a kisasszony nem művészeti iskolába jár - igen, egy A4-es oldalas beadandót kért a tanár, egyetlen festményről*. Most aki valaha nézett már festményt, az tudja, hogy egy átlagos beállítottságú ember egy festményről négy-öt mondatot tud elmondani, bőbeszédűbbek összehoznak talán 10 mondatot is. Teljesen irreálisnak érzem, hogy egy tizedikes kamasz gyerek, aki otthon próbál megbirkózni a tananyaggal, erre áldozza az energiáját. Úgyhogy lehet megkövezni, de ma délután megírtam neki az egy oldalt, és nagyon büszke volt a művészettörténeti ismertetőmre. 

Ezek mennek.

Meg a bárányfelhők.

*Egyébként halál jó téma volt, Pieter Bruegel Bábel tornya építése. De könyörgöm, egy művészeti iskolában még meg is érteném, de tényleg, ebben az időben ez a legfontosabb, hogy a gyerekek kakiló emberkét elemezzenek egy közel 500 éves festményen??