Reggel arra ébredtem, hogy Ladó szólt, hogy feltette a kávét, de ki kell mennie, megnézni, fel tud e menni a céges autóval az útra, mert esik a hó. Ha lefőne közben a kávé, vegyem le.
Miután sikerült felmennie, együtt kávéztunk, majd Buskival elkísértük egy darabon.
Nem őszinte az örömem, mert már virágzott a magnólia, és valószínűleg elfagyott az összes virága, de azért csodaszép ez a cukormázas vidék, ebben a formában is.
Egyébként már hétfő óta elképesztő hideg van nálunk, minden nap begyújtom a kemencét. Fantasztikus, hogy az emberek régen micsoda hihetetlen okosan oldották meg a fűtést. Ha a kemencében ég a tűz, és átmelegedett a fala, 24 órán keresztül képes leadni a meleget a háznak, anélkül, hogy túlfűtené, vagy fázna benne az ember. Nagyon hálás vagyok annak, aki építette ezt a házat, elképesztő, hogy ha évekig nem nyúlnánk semmihez, csak az alap karbantartásokat végeznénk el, akkor is lakható lenne még, pedig gyanítjuk, hogy az elmúlt harminc (ötven?) évben itt jelentősebb munkákat nem végeztek.
A sorrend nem pontos, ez még a tegnapi tűz
Most bekuckózom a kanapéra a vízfestékeimmel és egy pohár vörösborral. Remélem a következő szabad-szerdámra megint tavasz lesz.
Nálunk már hétfőre virradóra elfagyott a magnólia és a hó sem marad meg (a városi lét hátrányai).
VálaszTörlésAnnyira gyönyörűek a fényképek,téli mesevilág. Én elengedtem a dátum témát, hogy folyamatosan az általam referenciaként elismert időjárási normákhoz hasonlítsa az aktuálisat és sokkal boldogabb vagyok így.
A dátumok engem sem érdekelnek, de nagyon szomorú látni, hogy a szeretett növényeimmel elbánik az időjárás.
Törlés