2020. március 11., szerda

Szabad szerda

Szabad szappanozni...

Amikor ma reggel hét órakor felébredtem, nem sütött a nap. Szomorúan tettem oda a kávémat, és arra gondoltam, hogy azért egy szerdától nem vártam volna ezt a búskomor viselkedést. Viszont, mire megittam a kávémat, a nap is megihtta a magáét, mert ragyogott, ahogy csak az égen kifért. 

Magamhoz vettem a bundás jószágot. Tegnap hazafelé felfedeztem az erdőben egy ösvényt, és elhatároztam, hogy amint lehet, Buksival felfedezzük, merre vezet. 

Neki indultunk hát, de 20 perc után kiderült: az ösvény a varázserdőben egyszerűen végetér, nincs tovább. 






Azért azt nem lehet mondani, hogy nem találtam ott semmit. 

"A valóság is lehet olyan szép, sőt, szebb, mint a hazug ábránd."*


*Kap egy virtuális csokit, aki megmondja, kitől idéztem. 

8 megjegyzés:

  1. Csoda egy helyen laktok! Nagyon szép! <3

    Az idézetre rá kellett keressek, és bár sok könyvét olvastam, de szégyenszemre nem tudtam, hogy tőle származik. A virtuális csoki tovább várja a jogos gazdáját, aki majd tényleg fejből tudja ki is ő. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy virtuális pacsit tudok felajánlani, amiért legalább olvastál tőle. ;) Igazságtalanul elhanyagolt írónk Ő.

      Olyan ez a hely, hogy időnként elfog a rettegés, hogy csak álmodom. Lelke is van. Sajnos az ezernyi madár kórusát, és az erdő illatát nem tudom megmutatni...

      Törlés
    2. Juhuhú! Pacsit azért kaptam! :) Mentségemre szóljon, az én fejemben sajnos nem nagyon maradnak meg idézetek, részletek. :(

      Nemrégiben olvastam (hallgattam? - hülyülök, néha kiesnek dolgok... :( ) az életéről. Milyen sikeres, boldog, kiteljesedett életet élhetett volna... amibe aztán az akkori vezetés szépen belerondított, csúnyán elbánva vele. De legalább valamelyest ki tudta írni magából....

      Madárdal az szerencsére még van itt is. Újra sok verebünk van a maguk csiripelésével, mint valami olaszos temperamentumú hangos család. Az énekes rigó a diófa csúcsán. A seregélyek a maguk változatos énekével.. De azok a hegyek, dombok, lankák.... az erdő susogása... Aaaw. :) <3

      Törlés
    3. Nekem meg olyan az agyam, hogy a vicceket nem tudom megjegyezni, de ha valaki gondolata megérint, évekkel később is emlékszem rá. És majdnem mindegy, hogy olvasom, vagy egy baráti beszélgetés alklmával hallom.

      Igen, nagyon érdekes élete volt, elképesztő sikerei voltak a szakmájában, és "csak" hobbija volt az írás. Pedig nem is tudom, mi lenne velem, ha nem olvasok tőle kora gyerekkorom óta folyamatosan. Nem is tanáromnak, hanem egy pót-szülőmnek tartom, ha már azon, a téren elég hiányosan adott nekem az élet.

      Ó, ha vannak madaraid, akkor tudod, milyen ez. :))) <3

      Törlés
  2. Matula bácsi :) (vagy István bácsi??) na de lényeg, Tüskevárból van az idézet. Imádtam. Azaz imádom még ma is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a Tüskevár! ;)
      Én Kengyelre emlékszem, de ez már mindegy is, jár a virtuális csoki! Le a süveggel előtted!

      Ha még nem olvastad tőle a Derengő hajnalt, vagy a Hajnal badányban-t, akkor javaslom szeretettel. :) <3

      Törlés
    2. Köszönöm a virtuális csokit!! <3 Meg a könyvajánlókat is, nem ismertem őket. Küldök cserébe egy üveg finom virtuális bort :)

      Törlés
    3. Köszönöm, igen finom! ;)))

      Törlés