2017. október 22., vasárnap

Hit, bizalom és tündérpor

Bár úgy tűnhet, Ladóval minden oké nálunk, az a helyzet, hogy ez közel sem így van.

Volt ez az olaszországi kirándulás, sőt, éppen egy hete kaptam tőle egy csokor rózsát is "csakúgy", mégis azt kell mondanom, hogy valami hiányzik. Belőlem.

Szeretem ezt az embert, tisztelem is. Két és fél éve vagyunk együtt, tehát nagyjából ismerem (és elfogadom) a hibáit és tudom, hogy mennyi nagyszerű tulajdonsága van. 

De.

Megrekedtünk. Megfeneklett a kapcsolatunk. Vagy nem tudom, mi erre a jó szó.

Tavasszal is volt egy hasonló krízisünk, de ez most rosszabb, már nem vitatkozunk, nem próbáljuk közelíteni a céljainkat, mert - nincsenek céljaink. Érzi rajtam, nyilván ezért halmoz el mindenfélével, én meg egyre keserűbben fogadom a kockacukrot.

Ez olyan, mint amikor tudod, hogy szomjas vagy, vízre van szükséged, de valaki , aki azt állítja, hogy szeret, folyamatosan cukros üdítőt nyom a kezedbe. 

Mindennek tetejében Ladó extrém féltékeny, nem bízik bennem. Össze is vesztünk tegnap, el is jöttem tőle, azóta nem keres. Miért az ártatlannak kellene bizonyítania, hogy nem vétkes?

És ha már itt tartunk, az ilyen viselkedése miatt, már én sem bízom benne, nem hiszem, hogy ez közöttünk valaha működni fog, hiába szeretem.

A tündérpor meg eleve mese, habbal...

4 megjegyzés:

  1. sajnálom:(
    nem minden kapcsolat szól örökre. persze pokoli nehéz elengedni, még ha tudja is az ember, hogy nem jó. azért az is egy jel, h különköltöztetek... Mondjuk azt sosem mesélted el, miért.

    VálaszTörlés
  2. Ilyenkor olyan sötét ez az egész kapcsolatosdi, mintha egyik sem szólna örökre. Csak amíg benne vagy, addig jó hinni benne. És én azt vettem észre, hogy ez a hit tűnt el belőlem. Bár, nem csodálkoznék, ha még évekig elhúznánk, mert én tényleg képtelen vagyok erre az elengedésre, főleg, ha egy hét múlva visszajön, mint a bumeráng.

    A különköltözés elég sokrétű dolog volt, engem konkrétan már üldözött az idegenrendészet Ausztriában, hogy miért nincs osztrák rendszámom (a havi biztosítás annyi ott, mint itthon az éves). A béna beosztásom és Ladó megváltozott (hétfőtől péntekig távollét) munkarendje miatt a kutya napi 16-18 órát volt bezárva, mert marha messze volt az én munkahelyemtől a lakás, tényleg ez tűnt - átmenetileg - a legjobb megoldásnak. Az elmúlt másfél évben milliószor hallgattam, hogy telket szeretne venni, sajátot építeni, kutyusnak udvart, egy ideig hittem is, hogy lehet közös élet, de hát nem úgy tűnik, hogy haladunk egyről a kettőre. (Nameg a gyerekdolog, ami nem lenne aktuális, de mint cél, azért fontos.)
    Közben meg ugye vannak ezek a kötődést erősítő tettek (ld. olaszország), hogy hátha belekényelmesedek, hátha megalkuszom.

    Tudom, fel kell ismerni, hogy melyik szekéren nem érdemes túl sokáig utazni. Csak hát én meg kapcsolatfüggő vagyok. :(

    VálaszTörlés
  3. ó, értem, köszi, h elmesélted.
    szerintem az már óriási lépés, hogy ki tudod mondani 'hangosan'.
    én mondjuk nem látlak kapcsolatfüggőnek, ők nem szoktak ilyen őszinték lenni magukkal. szerintem tudni fogod <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, van egy korábbi, zárt blogom, abból azért biztosan jobban lejönne, hogy (Ladóval együtt) az elmúlt három kapcsolatom ilyen egyikből a másikba esős volt, merthogy könnyebb felejteni így.
      Nagyjából fél éve feltételezem magamról, hogy függő vagyok, nem tudok egyedül lenni, nem viselem jól.
      Na, majd most! ...

      Köszi a bátorítást! :)

      Törlés