Velence és az esti bicajozós étterem után még este megnéztük a szálloda úszómedencéjét.
Irtó nagy luxusnak éreztem, hogy a hűvös esti levegő után egy szivárvány színeit váltó világítós, melegvizes medencében kedvemre lubickolhatok teljesen egyedül. Ladó inkább ivott még egy pohár vörösbort.
Reggel viszont ismét korán indultunk haza. Tervben volt, hogy útközben megállunk görkorcsolyázni valahol, de Ladónak hamar haza kellett érnie egy kulcs miatt, ami véletlenül nála maradt.
Útközben sikerült megállnunk egy olyan pihenőnél, ahol közvetlenül az autópálya mellett egy türkíz patak folyik.
Nos, ilyeneket lehetett látni végig az "unalmas" autópálya mellett. A legmagasabb hegyek között ezek a patakok sokkal keskenyebbek, és türkíz helyett kékesfehérek. Sose láttam még ehhez hasonlót sem.
Hazaérve pedig egy boldog, és lefárasztott kutya várt. Apám komolyan vette az állat lemozgatását. Reggel kivitte az erdőbe gombázni, és csak este tértek haza.
Hétfőn pedig olyan volt visszatérni a munkahelyemre, mintha valaki aljas módon felrugdosott volna a legszebb álmomból.
Csak most kezdek magamhoztérni a munkasokkból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése