Utazás

Jöttem volna hamarabb, meséltem volna a csodás olaszországról, de olyan rossz passzban voltam hétfőn is, kedden is, hogy inkább nem hoztam ide. 

Csütörtök este megérkezett az apukám. Átvette Buksit és a lakásomat. Elláttam őt mindenféle útmutatóval, majd beültem a csotrogányba, és az estét már Ladónál töltöttem. 

Reggel korán keltett (igen, engem kelteni kell kérem), csak úgy futtában hörpöltem a kávét, ébredezni igazából csak a kocsiban kezdtem.

Klagenfurtnál aztán pihentünk egyet, reggelizni megálltunk az Ikeában, ami közvetlenül az autópálya lehajtó mellett van. Itt alaposan megtömtük a bendőnket, mondván, hogy enni legközelebb már csak pizzát vagy spagettit fogunk. Reggeli után azonban jó kis kalamajkába keveredtem.

Az történt ugyanis, hogy nekem még pisilhetnékem volt, Ladó pedig egy cigire vágyott, ugyhogy elváltunk azzal, hogy az autónál találkozunk. És basszus, én eltévedtem. Olyan bénán, hogy telefon sem volt nálam, hogy felhívjam Ladót, hogy jöjjön be értem, mert a telefon az autóban maradt, töltőn. Kerengtem jobbra balra, mozgólépcső csak felfelé volt, sima lépcső meg a konyhai részlegre vezetett. Liftet, amit találtam, szintén. Szóval tekeregtem, huszonhatszor megcsodáltam a szebbnél szebb lakásdekorációkat, de kezdett rémálommá válni, hogy nem találom a kijáratot. Pénz sem volt nálam, de pénztárt se láttam, hogy merre lehet, csak a kávézóét, ahol ettünk. Ugyhogy magamon nagyon röhögve végül megkérdeztem egy ikeás kisasszonyt, hogy ugyan mondja már meg, merre tudok kimenni a parkolóba. Igaz, angolul kérdeztem, de szerencsére az osztrák ikea dolgozója megértett, és egy eldugott liftet mutatott, amit addig észre se vettem. Hát így.

A parkolóban Ladó a cigarettája felénél járt, és az arcomat látva csak ennyit mondott:

- Ne mondj semmit, én vettem egy wc kefét!

Hogy miért pont azt, az részletkérdés, de ő legalább megtalálta a kasszát.

Folyt. Köv.