Alkoholizmus

Volt egy életszakaszom, amikor komolyan aggódtam magamért, hogy alkoholista lesz belőlem.

Akkor még máshol dolgoztam, embertelen körülmények között éltem (munkásszállón), és minden napomat narancsos vodkával zártam. Mindegy volt, hogy reggel van (éjszakás műszak után), vagy este, ittam a vodkát elhajlásig.

Ez tegnapelőtt jutott eszembe, és egy hirtelen kialakult stresszhelyzet kapcsán megint. Olyat tud az alkohol velem, hogy felolvadok, ellazulok, és világbéke lesz. És ott amúgy abba is szoktam hagyni az ivást.

Olyan ez, mintha a stressz egy összegörcsölődött cipőfűző lenne a gyomromban. És akkor egy isteni irsai fröccs alkoholtartalma megfogja azt a bizonyos szálat, meghúzza, és oldódik minden.

Régóta nem ittam már vodkát. Két éve lesz idén, hogy a cigi is teljesen elmaradt, és nem volt küzdelem. A vodkáról a jogosítványom szoktatott le, a cigiről meg fogalmam sincs, hogy mi.

Én imádtam dohányozni, főleg, valami mellé. Sör, bor, kávé. Egy nap olyan mocskosul rosszul lettem tőle, hogy megijedtem, hogy terhes vagyok. De nem voltam az. És akárhányszor megpróbáltam ezt a rágyújtást, az első két slukk tökéletes. Utána undorodom. Nem is próbálkozom már. Ez vajon mi lehet?

Ladó szerint én valószínűleg olyan ember vagyok, akiben nincs meg a függőségért felelős gén. Van ilyen gén? Mondjuk, szerintem tudok függő lenni, csak nem szerektől.