Legyen tavasz

- mondta az ismeretlen Teakavargató.

Ha van Isten, akkor nála van a kiskanál. Most inkább nem filozofálok.

Próbálom szerkesztgetni Adélosra a blogom. Mivel telefonról pötyögök munka közben, nehéz olyan beállításokat találnom, amit én szeretnék. Aztán hosszas tapogatózás után megleltem, hol kell saját fotót feltenni háttérnek. Szuperöröm, azonnal elkezdtem böngészni a mobilt, hátha akad egy használható vidám fotó. Akad is. Nem is egy. Rengeteg gyönyörű, hangulatos, kutyás ÉS havas!

Imádom a telet (ezt fixáljuk le, jövőre is legyen hó!), kipróbálhattam idén a snowboardot, síelni is sikerült egy picikét, a havat zabáló kuttyról nem is szólva. Viszont! A február nekem mindig is szenvedés volt, elfogyott a nyári barnaság, eltűntek az evezős-bicajozós(-görkorizós ;)) izmok. Szóval köszönöm, de ebből elég.

Tavaszt szeretnék, meleget, virágzó gyümölcsfákat, kiskabátot.

Eközben a cirkuszban az egyik kollégám finoman rámnyomult (lévén ez az idióta valentinnap, amit kapcsolatban sem szeretek, nekem ehhez a rengeteg szivecskéhez -öltsünk-tangát-a-pasinknak- dologhoz soha, semmilyen körülmények között nincs hangulatom, sőt, kövezzetek meg: magyarországon szerintem ez az ünnep majdnem alpári, egyedül a virágok miatt bocsájtom meg neki, hogy létezik), én meg finoman visszautasítottam.

Én ebben nem vagyok jó, irtó nehezen mondok nemet még egy apró (de számomra pl. kellemetlen) szívességre sem, azután pedig verdesem a fejem a falba. De most hiába kedvemre való lenne a legény, nekem még nagyon friss ez a vége-a-kapcsolatomnak téma. Ez még az a fázis, ahol reménykedünk, hogy ezek a célok közelíthetőek egymáshoz. Vagyis csak én reménykedem, az elvesztett felem biztos benne, hogy mit (nem) akar.

Most gyorsan le is írom, hogy ne kelljen többet foglalkozni vele. Képzeljétek, nem akar családot. Mert már neki volt egy, azt elvesztette, csúnya vége volt, csúnyán összetört. Neki ehhez már nincs energiája.

És én értem az agyammal, de a lelkemmel nem, mert mi szuper páros vagyunk (voltunk), és nem érti a szívem, hogy hogyan hasonlíthat ahhoz a kapcsolathoz. Közben meg tanultam is, tudom is, hogy egy ilyen traumát sosem fog tudni feldolgozni az, aki alapvetően családcentrikus és imádja a gyerekeket.

Nekem még sosem volt gyerekem. És nem is akarok azonnal. De azt tudom, hogy ez nem egy olyan dolog, amiről egy nő csak úgy lemond.

Ennyi.

Legyen tavasz.