Öreg vagy

Szóval, nálunk van a kis Tutajos. Jól kijövünk, Ladó néha megvádolja, hogy csak miattam jön hozzánk. Mondjuk ki, van némi alapja a dolognak.

Idén 10 éves lesz. A kapcsolatunkat a nyolcadik szülinapján kezdtük. Lufikkal, mécsesekkel, epertortával és együtt-készítésű papírsárkánnyal. Valljuk be, nagy előnyre tettem szert a szüleivel szemben: nem parancsolgatok neki, nem szólok rá (sőt, benne vagyok a mécses feletti lufipukkasztásban). Néhányszor, ha Ladó erőltetni próbálta ezt a mostoha dolgot, kifejezetten kiálltam az igazamért. Van ennek a gyereknek anyja, nincs szüksége másikra. Mi barátok vagyunk, és számíthat rám, mint felnőttre, ha lepottyanna egy fáról, de alapvetően én nem fogom nevelgetni, ha akar, példát vehet abból, ahogyan élek, beszélek, viselkedem másokkal. Azt hiszem, ezzel mégjobban növekedett az amúgyis behozhatatlan előnyöm.

Mivel nincs saját szobája, ezért vagy a kutyussal alszik, vagy velünk, változó. Attól is függ, hol éri az álom, vagy mihez van kedve, illetve, hogy mennyi együtt tölthető időnk van Ladóval. Ha kevesebb, akkor kibulizzuk, hogy a kutyussal aludjon. :)

Tegnap este megnéztük a Cincin lovagot, utána még olvastunk a Gombos Jimből (Michael Ende, szuper, ahogy tőle megszoktuk), és Ladó dőlt ki először. Ő szokott középen feküdni, ő olvas, tehát villany lekapcs, alvás.

Helyett.

A sötétben ficergés, nyekergés, szomjas vagyok, melegem van, széles repertoár, még csak kilenc óra van, jól szórakozom. Igaz, 5.20ra van állítva ébresztőm, mert 6.30ra jelenésem van a munkahelyen, és a kávéidőm szent, még reggel is.

Aztán csend.

Aztán újabb ficergés.

Azután érzem, hogy Ladó alul, rajta a lábam, rajtunk a kölyök. Nem a kölyök lába, hanem a kölyök.

Még egy kis ficergés, mocorgás, és majdnem lenn találom magam a jószág mellett, aki ilyenkor nem a hatalmas kanapéján hentereg, hiszen ki nem hagyná a nagy családi közös szuszogást. Kis Tutajos beficeregte magát közénk, és mivel kiváló szenzorai vannak, a vaksötétben is kiszúrta, hogy még ébren vagyok.

Tenyerébe vette a kezem, az ujjaimat hajlítgatta, háromkezet összekulcsolt, eljátszadozott csendesen. Hanem aztán csak nem bírta ki, megszólalt:

- Laza a bőröd. Biztosan azért, mert öreg vagy. 

Itt estem be az ágy alá. Laza tíz évvel vagyok fiatalabb az anyukájánál, igaz, nála azért tizennyolccal több, de kérem, azért ez még így is szemtelenül fiatal kor. Pláne, hogy sem az anyukáját, apukáját, de még az 50es kollégáimat sem tartom (érzem) öregnek.

Persze, megcsiklandoztam, hát ki hagyja ezt? Viszont, mivel nem engedett a véleményéből, megkérdeztem, hogy akkor a szülei mik, amire azt válaszolta, hogy "hát ők normálisak."

Kérem, én itten szivatva vagyok.

Azután még meghallgattam, hogy futna egy kört a ház körül, de mégsem, mert jön a mumus. Noszogattam pedig, hogy az Ebbel menjen, az biztos elkapja a mumust, ha arról van szó. De a mumus láthatatlan. De a kutya kiszagolja. De, csak éjjel egykor jön a mumus. Akkor miért nem futsz? Á, azért mégis inkább álmos vagyok.

És ezt így fél11ig, amikor rávettem, hogy játsszunk csend királyt. Ő nyert, nekem 5.20kor beszélhetnékem volt a kutyussal.