A Közönség férfitagjai délelőtt, nőtagjai délután mászkáltak virágokkal. A tárgyak nem vesznek el, csak gazdátcserélnek. Mint az érzések.
Én tepertőt adtam a kutyusnak, had érezze az iránta érzett szerelmem.
Aztán telefonon beszéltünk az Emberrel, és egy ideig adtam a vidámlelket, aztán elsírtam magam, és megkért, hogy tegyük le, beszéljünk később.
És akkor rájöttem, hogy a legjobb barátomat is elvesztettem vele, és csak sírtam, és sajnáltam magam.
Aztán valamilyen véletlen folytán gondolkodni kezdtem, és rájöttem egy csomó dologra. Például, hogy éppen mindketten önzőek vagyunk, és mi lenne, ha nem lennénk azok.
Mennem kell egy fellépésre, de folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése