2017. február 22., szerda

Deo

Ezt még megírom, azután tényleg takarítok.

Évek óta stiftet használok izzadás ellen. Csak annyi az oka ennek, hogy a fújós dezodorok hajtógáza ártalmas a környezetre, és amikor kiürülnek, a szemétnek az egyik legrosszabb kategóriáját képezik. Amióta Ladóval élünk, szelektíven lehet hulladékgyűjteni. Az előző lakótársaim pasijaimmal nem lehetet mit kezdeni ezen a téren. Nehéz dolog a párválasztás.

Azután jött a hír, hogy az alumíniumos dezodorok növelik a mellrák kockázatát. Jól tudjuk, hogy a levegő és a danone joghurtok is, szóval nyilván a világon MINDEN kockázatnövelő. Na, mindegy, ki minek dől be, tudatosan vagy tudat alatt elkezdtem alumíniummentest használni. Őszinte leszek: ezek szarok. A legtöbbjétől egy óra múlva ugyanúgy izzadok, mint egy csataló. Pedig ugye izzadásGÁTLÓként funkcionálnak. Egyik deótól a másikig futkározva, volt, hogy két használat után ment a kukába az egész, mert konkrétan büdösebb a bőrömön, mintha be sem kenem vele magam. És tudjátok, ez is olyan, mint a parfüm, hogy mindenkinek a bőrén más hatása van. Van ez a saját testszag, a hormonjaink, ami mindenkinek speckó, nincs két egyforma, erről sztem a kutyák sokat tudnának mesélni, és ezért (is) van az, hogy nagyon sokáig tart, mire az ember talál egy olyan illatot, ami nemcsak tetszik, és a saját illatával is passzol.

És akkor tegnap megint kidobtan egy valag pénzt erre a párosra, megszegve vele a természetnek tett ígéretemet.


Gyanakszom az Axe-ra, mert fújós, de az illata nekem nagyon tetszik.
Ez a másik, az aloés viszont zöldalma illatú, és úgy tűnik, megy a "szagomhoz". De a legjobb, a kettő együtt, annyira jó, egyedi illatkeveréket hoznak létre, hogy ilyet kellene találnom parfümben is. 

Itt szagolgatom magam, ahelyett, hogy takarítanék. Nonszensz. Viszont, ha most nekiállok takkerolni, meglesz az izzadásteszt is. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése