Orchidea

Meg kell vallanom, én növénymán vagyok. Ez valami gyerekkorból hozott elmebetegség lehet. Sok hülyeséget próbáltak belénk nevelni (főleg vallásilag), de biztosan állíthatom, hogy ez volt az egyetlen dolog, amire igazán fogékony voltam.

Nagy kár, hogy a családunkban nincsen hagyománya annak, hogy az ember azt tanulja és azt dolgozza, amit szeret, különben most botanikus lennék. Tudom, hogy még lehetek, ha akarok, de van egy csomó jellemhibám, ami megakadályoz ebben (Például ez is, hogy már eleve lemondok erről. De most másról szeretnék írni :)).

Szóval az én apám olyat tudott, hogy sokat volt kinn velünk a szabadban. A bátyámat nagyjából semmi nem érdekelte, de velem jól járt, én egy kankalint órákig tudtam bámulni, és hallgatni, hogy ez a kis sárga virág, a Primula, és hogy a kankalinfélék rendjébe tartozik, és van legalább 400 fajtája. És ilyenkor elképzeltem, hogy az Alföld tele van ezzel a négyszáz féle kankalinnal, persze mindegyik más-más színű, és a tehenek is vigyázva lépnek a mezőn, nehogy összetapossák őket.

Azután felnőttem.

A virágok, füvek, fák latin nevei kikoptak, csak párat őriztem meg belőlük az emlékeimben. Kövezzetek meg, felnőttként ezek a beléptető jelszavaim. Hát de milyen szép már, hogy Betula Pendula?

Na, és akkor itt a nagy felnőtt létben (kacckacc) egyetlen olyan növény van(volt), akivel én mindig is távolságtartó voltam. Nagy legendák övezik a tartását, kényes, elegáns, sznob. Nekem, mezítlábas kankalinkedvelőnek egyenesen sznob. Nehéz kitalálni, kiről lehet szó.

És akkor egy unalmas februári napon, éppen egy évvel ezelőtt Ladó hazaállított két ilyen visszataszítóan sznob növénnyel. Mondván, hogy a Kis Sári kidobásra szánta őket, mert nézzem meg, mennyire össze vannak szikkadva.

Valóbban, semmi nem emlékeztetett arra fent említett sznobságra. Nem is hittem el, hogy ez a két foszorodott kóró, ez az a legendás Növény, akit annyira imádnak az emberek, hogy gyűjtik, meg kiállításra viszik. Csak azt láttam, hogy ráncos apró levelekkel, csökött gyökércsonkokkal könyörögnek az élet után. Olyan szívszorítóak voltak így ketten, hogy előtört belőlem az elfojtott botanikus.

Google kereső, orchidea. Amit öt perc alatt meg lehet tudni róluk, azt megtudtam. Kényesek, hisztisek, léggyökerek, 80%-os pára igény, a gyökereivel is fotoszintetizál, nemcsak a leveleivel, ezért nem szabad beásni a gyökereit. 

Fél óra múlva már a virágboltban tanakodtam. Orchidea tőzeget kaptam, tápot is, de hogyan adjak neki 80%-os párát? Vettem két zöld kaspót, átlátszó falúakat, nagyot, alul zártat. Azután otthon ebbe a kaspóba kavicsokat tettem. A növénykék régi (átlátszó, rusnya, műanyag) kaspójába új tőzeget tettem, rátettem óvatosan a kis kórókat, és addig öntöttem a vizet, amíg a kavicsokat ellepte. Azután hetente egyszer spriccelgettem őket, amikor a többieket is itattam.

Egy év telt el. Az egy év alatt, úgy tűnt, megmaradnak, de nem voltak lelkesek. Pedig én hetente elmondtam nekik, hogy azért kíváncsi lennék, milyen színű viráguk volt. Noszogattam őket, de látványosan csak az egyikük mozdult. Leveleket növesztett a szárán. Akkor még azt hittem, ezek majd virágok lesznek, de becsapott, valójában ő szaporodott, és erre csak most jöttem rá.

A másikuk pedig néha növesztett egy levelet, egy nagyobb léggyökeret, de azután mindig semmi.

Januárban peig megtörtént a csoda. Egy új, semmihez sem hasonlító szár kezdett növekedni. Annyira izgatott voltam, hogy naponta nézegettem. Két hét után, apró gubacsok lettek rajta. Ó, ezek virágbimbók!

Újabb két hétig titkolózott, hiába faggattam, hogy mutasd magad, milyen leszel? Ki vagy te?

Arra várt, hogy akkor mutassa meg magát, amikor igazán szomorú vagyok. Egy hete vasárnap este, amikor úgy éreztem, összedőlt a világom, kinyílt életem első orchideája. És bátran állíthatom, hogy meghódította a szívemet. Olyan hálás vagyok neki, hogy az én semmirevaló lenézésemből ilyen csodálatos virág fakadt. Sajnos, azt hiszem, függő lettem.

Most már biztos, hogy a másikat szétültetem, és kiszedem belőle is a titkát.

(A háttérben picit látszik a másik, hogy virág helyett leveleket növesztett ott a magasba)