Visszatérés

Régóta nem blogolok.

Nehéz visszarázódni, de nem is vissza, hanem bele, mert ez most új, új névvel, tiszta lappal.

Még nem találom magam.

Az elveszettségemre két hete döbbentem rá, amikor elvesztettem az összes iratomat, és egy teljes vasárnapra nem léteztem.

Lett új jogsim, új személyim (béna hajjal, szerintem ezt minden nő érti, pedig a régin nagyon szerettem a hajam, az arcom, a tekintetem). Én is új vagyok, csak tudnám, kicsoda? Nem akarok itt depresszálni, mert pont azért kezdtem ennek most neki, hogy vidámodjak, hogy megtaláljam magam.

De most ennek itt depressziósnak kell lennie, mert összetörte a szívem. Pedig köztünk minden rendben, csak a céljaink mások, és ez éppen elég ahhoz, hogy erre én, és arra ő. (Most nagy ő-vel akartam írni, de kijavítottam magam, hát nem összetörte a galád, hát csakazértis kisbetű.)

Lesz itt minden, nyiffnyaff, és rihröhh, de főleg gyógyulás és építkezés.

És soksok tánc, mert olyan bosszantó, ha nem figyelnek oda a citrom magjaira, és közben olyan szépen, dinamikusan kerülgetik egymást a magok.

Vagy csak egy mag? Valaki titokban kiita a másik citrommagom?

A francba.

Kell egy másik. Romantikus citrommag. :)