A kezemre csapódó ajtó után elkövettem egy végzetes hibát, ami a mai munkámra nézve megkérdőjelezi a hozzáértésemet.
A főnökeimnek úgy jön le, mintha direkt megszöktetném a nyulat, amit az egyik bűvész kihúz a kalapból.
A közönségnek úgy jön le, mintha véletlenül tévedtem volna ide. Látom, ahogy kételkednek abban, hogy valóbban itt dolgozom, és gyanakodva méregetik az egyenruhám, nem-e loptam el valahonnan?
A kollégáim azt hiszik, hogy egy igazi lúzer vagyok. (Ha pesszimista lennék, igazat adnék nekik, de valójában csak nagyon fáradt vagyok.)
Én pedig úgy érzem magam, mintha meztelenül kellene dolgoznom.
Most akkor hazamegyek a kutyushoz. (Az erre műszakilag teljesen alkalmatlan Vénasszonnyal. Még ezis.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése