Idő-kép

Lehet, hogy korábban félreérthető voltam, ketten is írtátok privátban, hogy jó, hogy már nem kell mennem dolgozni, így tisztázom a helyzetet itt is: járnom kell dolgozni. Múlt hét előtti héten voltam két napot szabadságon, illetve most, a húsvét miatt csütörtöktől tegnapig itthon voltunk mindketten, de különben nincs pardon, menni kell. A határon csak munkáltatói igazolást kérnek, illetve lázat mérnek - habár, ma reggel pont nem mértek. A főnököm nem érti meg, hogy miért kellene itthonról dolgoznunk, ezért továbbra is az van, hogy az irodába be kell menni, de ügyfeleket nem fogadhatunk, így gyakorlatilag egyikünk folyamatosan a telefonon lóg.

De ez a poszt most nem a munkáról fog szólni. 

Annyira jól sikerült ez a pár nap itthon, hogy el is határoztuk: idén akkor sem megyünk nyaralni sehová, ha feloldják a korlátozásokat. Minden itthon töltött perc olyan, mintha nyaralnánk. Csütörtökön és pénteken nem is csináltunk semmit, időnként felálltunk a napozóágyból, hogy újabb jégkockákat dobáljunk a poharainkba, nagyokat beszélgettünk, a madárhatározó alkalmazás segítségével megállapítottuk, hányféle* madarat hallunk, olvastunk, főztünk, este pedig filmet néztünk. Pénteken jött** a Kölyök, ezt írtam is, festettem, délután pedig elkísértük biciklivel egy darabon (konkrétan a szomszéd faluig, messzebb nem, annyira szembe fújt a szél). Hazafelé megálltunk egy elhagyatott malomnál, hazaérve pedig majd' kiköptük a tüdőnket, annyira el vagyunk szokva a kerékpározástól - vagy inkább, még nem szoktuk meg, hogy hegyen lakunk.

Szombaton aztán nem bírtuk ezt a semmittevést, nekiálltunk dolgozni a kerten, és kialmoztunk egy régi szénatárolót is. Ahogy egyre többször van jó idő, és egyre többet dolgozunk a házon, úgy jönnek elő rejtett zeg-zugok, hogy miből mit lehetne később csinálni, vagy hogyan lehetne felújítani. Takarítás közben fröccs-szüneteket tartottunk és folyamatosan tervezgettünk, ötleteltünk, mi-hogyan legyen később. Egy szempillantás alatt elsuhant a szombat, vasárnap pedig izomlázzal keltünk. Kezdünk hozzászokni ahhoz, hogy ehhez nem lehet hozzászokni. 

Tegnap délelőtt én olyan gyenge voltam, mint a harmat, próbáltam téglákat pakolni, nem ment. Végül feladtam, és bejöttem főzőcskézni, és hát délutánra meg is érkezett a válasz, hogy mi bajom volt: 31 fokot mutatott a hőmérő árnyékban. Közben távoli morajlás hallatszott: dörgött az ég. A madarak, ahányan voltak, annyi félét énekeltek, a méhek sem húzódtak el, mondogattuk egymás között, hogy ha készül is az idő, biztosan nem tart majd soká - és így is lett. A madarak engem még soha nem csaptak be. Mire ideért, kitombolta magát, éppen csak annyi hullott, hogy elvigye a port. A házunk fölött volt a felhő széle, az egyik ablakunkban esett az eső, a másikban nem. Gyönyörű esőillatú lett az erdő, minden ablakot nyitva hagytunk, és élveztük, hogy a szél ki-be járkál és tavaszt hagy maga után az egész házban.

Ma 3.40-kor keltünk, mert előzőleg megbeszéltük Ladóval, hogy elvisszük reggel dolgozni. Céges autóval fog a hétvégén hazajönni, és a saját autóját pedig nem akarta egy(két) teljes hétre a cége előtt hagyni. Így viszont nem maradt más választás, felkeltem vele, útközben kávéztunk, közben pedig szakadt az eső. Ez már nem az a tegnapi szelíd tavaszi permet volt, hideg, szeles, vad. 

Hazafelé aztán nem győztem pofozgatni magam, hogy az utat figyeljem, ne a fényeket, hogyan festi akvarellel a hajnali lámpafény az utcákat. Sokat kell még fejlődnöm ahhoz, hogy ehhez foghatót tudjak festeni. Mire hazaértem, reggeledett már, éppen csak nem volt még hat óra. A hegyen az esőcseppek hatalmas hópelyhekre váltottak, siettem is, hogy betakargassam a virágládába napozni kitett muskátlikat. Nem volt nagy vész egyébként, mert mire délután hazajöttem, megint ezer ágra sütött, de Április, kis bolondos, forgószélben táncoltatja a virágszirmokat.

*Rozsdafarkú, vörösbegy feketerigó, zöldike, szajkó, háromféle cinege, tengelic, harkály, zöld küllő, barát poszáta, fülemüle, és a mai hazatérőink a kakukkok. Ha van kedvetek, töltsétek le az appot, nagyon jól használható.

**Igen, tudom, felelőtlen, de egyrészt, biciklivel jött (sportolt), másrészt nem jött be a házba, és betartotta a kötelező távolságot (mondjuk, ekkora területen ezt nem nehéz betartani)

***Annyi rengeteg sok képem van, hogy próbálom ezekkel a mozaikokkal összerakni, de ez így is rengeteg kép, pedig igyekszem nagyon visszafogni magam. :)