Muskátlis

Olyan jól esik, hogy olyan kedves kommenteket írtok, köszönöm! Amióta idén újrakezdtem blogolni, találtam új blogokat, meg újra felfedeztem régieket, és olyan jó olvasni titeket. Írjatok blogot. :)

Borzasztó éjszakám volt, még éjjel egy órakor ébren forogtam. Minden évben megvisel az óraállítás, hetekig álmosan kóválygok, és nem tudja a szervezetem, hogy mi történik. Reggel a kutyus szokásos időben ébresztett, így szerencsésen nem aludtam ki magam. Ennek köszönhetően van remény, hogy ma éjjel fogok tudni aludni.

Szóval, reggel szépen összeszedtük magunkat a Buksival, és lesétáltunk a faluba a postára, feladni a képeslapokat. December közepe óta nem nagyon volt használatban a póráz, de arra emlékezett, hogy ha pórázt lát, akkor kitörő örömmel kell ugrálni. Csoda egy állat ez. Sok jó döntést hoztunk már Ladóval, de kétség kívül Buksi örökbefogadása az egyik legjobb döntés volt. Idén lesz annyi ideje nálunk ez a kutyus, mint amennyit előtte nélkülünk élt. 

Hazaérve megint indokolatlan rossz kedvem lett. Ha létezik kollektív tudat, bizonyosan létezik kollektív érzelmi tudatszint is, és akkor én ma erre rácsatlakoztam. Nagyon szomorú voltam, és a rengeteg teendőm ellenére nem voltam képes nekiállni semminek. Kint sütött a nap, de eléggé hideg volt, begyújtani még nem akartam, így csak dideregtem a konyhában, és nagyon sajnáltam magam. Pedig már önmagában az örömre adott okot, hogy reggel nem arra keltem, hogy a főnököm whats appon kérdezgeti, hogy elaludtam-e. Ma tényleg szabin vagyok. 

Aztán Ladóval videócseteltünk* pár percet, meg mondta, hogy szarjak rá, igyak egy pálinkát, meglátom jobb lesz. Hát jobb lett, de ha így halad a világ, alkoholista leszek. Mindenesetre annyit segített, hogy rávettem magam, hogy csináljak valamit.

Néhány hete, amikor kertészkedtem, az átteleltetett muskátlijaimról lecsipkedtem leveleket, hogy gyökerezzenek meg, mert szeretném, ha a ház előtti szekér nyáron rogyásig lenne muskátlival. Ennek a projektnek folytatásaként ma elővettem a poharat, amiben a muskátlik áztak, és elültettem azokat, akiknek már elég nagy gyökere van. Összesen 22 tő új muskátlit került földbe, és 16 tavalyi tő van. Még maradt néhány, akik visszakerültek a vízbe, de nagyon jól esett a földet túrni. Közben Buksi végig ott napozott velem, az egyik kedvenc előadómat hallgattam, és ettől azért helyrerázódtak odabent a dolgok. 

Ez itt fahéj illatú bazsalikom. Amikor a borsót vetettem a kertbe, akkor kerültek a magok földbe. Hihetetlenül gyorsan kikelt, és napról napra nagyobb lesz. Kíváncsi vagyok, milyen lesz.

Muskátli növendékek - és a kis kakukktojás

Kertészsegéd - igen, ő a szépségével járul hozzá a művelethez

Reggeli erdő

Zöldbarnakék

A magnólia nagyon szomorú látvány, ahogy elfagyott, de azért van itt olyan, aki kitart, a fagyok ellenére is

*Hétfő óta Bécsben van, idejét nem tudom, mikor volt utoljára ennyi estét távol.