Ja, meg eszembe jutott egy gyerekkori sértettségem.
A Prof. középső kislánya matekversenyen hatodik helyezést ért el, nagyon szép teljesítmény, tényleg őszintén örültem, mikor Ákos elújságolta.
Percekkel később - miután letettük a telefont - eszembe jutott, hogy miért annyira ismerős ez a helyzet. Basszus, hát azért, mert ezt már el is felejtettem, de képzeljétek el, hogy hetedikes koromban én is nyertem matekversenyt, méghozzá megyeit, első helyezettel.
És itt a csavar: amikor jött a papír, hogy gratulálnak, ezennel továbbjutottam az országos döntőbe, az időpont ekkorésekkor lesz, akkor a szüleim azt mondták, hogy nem mehetek el, mert szombaton lesz. És szóltak az igazgatónak, és helyettem a megyei második helyezett indult.
És ilyenkor akaratlanul is arra gondolok, hogy ha nekem olyan szüleim lettek volna, mint amilyen szülők a Ladófiúk, lehet, hogy nem kellene vándorcirkuszban dolgoznom, és az is lehet, hogy most nem azon agyalnék, hogy hiába akarok úszótanfolyamra menni két kolléganőmmel (meg németórákat venni, meg elkezdeni varrni), anyagilag most nem fér bele.
Nem akar valaki örökbefogadni? :)
Ez de durva tortenet!!!!:( En orokbefogadlak szivesen! :) mondjuk ami a tovabbtanulast illeti, ha plusz 10 evet toltottel volna a rendszerben, most feltehetoen kevesebbet keresnel, mint a cirkuszban (lasd: eletem:D). Mondjuk ha a matekkal vmi programozos iranyba mennel majd egyszer, az mas buli lenne ;)
VálaszTörlésValahogy már nem vonz, csak kicsit sajog, így utólag, hogy akkor, amikor az utamat kerestem, miért nem akadt valami normálisabb szülőm.
VálaszTörlés