After the party

Megvolt a munkahelyi buli. 

Rádöbbentem egy csomó dologra. Például arra, hogy Ladó mennyire társasági ember, és, hogy mennyire rosszul ítélem meg a kapcsolatunkat még két év után is.

Rájöttem, hogy nem az van, hogy mi nem vagyunk bulizós pár, hanem az van, hogy én nem vagyok bulizós ebben a párosban. 

Az első fél óra után Ladó oldódott, valahogy mindenkivel talált közös hangot, megtáncoltatta a kolléganőimet, és egy csomóan odajöttek hozzám, csak azért, hogy elmondják, nagyon bírják a pasim. 

A legfiatalabbtól a legöregebb nyanyuskáig tényleg mindenkivel jót (és nagyon jól) táncolt, nem számított, hogy magas, vagy alacsony, kövér vagy sovány az adott hölgy.

Én is táncoltam, csak az ő kedvéért. Voltak próbálkozásai, hogy tanítson táncolni, de ha én nem szeretek egy zenét, a lelkem nem engedi a testemnek átvenni a ritmust. Meg amúgyis, tudjuk, hogy nem tudok táncolni.

Egy fröccsöt ittam csak, mert hogy majd vezetek. Hajnali kettőkor aztán kiderült, hogy felesleges aszkézis volt, egy menyét elrágta az autómban az egyik kábelt, és az így használhatatlan lett.

Taxiztunk.

De komolyan, egy menyét. Majd ennek is meg lesz a magyarázata - gondolom -, hogy miért történt. 

Vagy nem.