Reggel Ladó jött értem a munkahelyemre, mert éjszakás voltam, és a karosszériás még mindig nem készült el az autómmal.
Mivel ma jár le a műszakim, ezért muszáj volt elmennünk meghosszabbíttatni. Amíg vártam a soromra a műszakisnál, kihallgattam egy beszélgetést ami két srác között zajlott. Az egyikük, aki műszakiztatja az autókat, a másikuk pedig egy autótulajdonos.
A beszélgetés egy galambröptű ragadozómadárról szólt, akit a műszakiztató srác szokott látni, de nem tudja meghatározni a madár fajtáját. Nem bírtam ki, belekotyogtam, és kiderült, hogy az autótulajdonos egy állatorvos, aki szerényen amatőr hobbiként titulálta az ornitológusságát. Igen, a hétvégén megy Csillebércre, valami madárkonferenciára, ó és "ott fogsz lakni? Az a hely pont hozzám tartozik gólyaügyileg. Madárszempontból fontos hely!" Értem már, miért kellett hosszabbítani ezt a műszakit.
Vigyorogva ültem be Ladó mellé, aki a bajsza alatt mosolyogva összevissza vezetgetett a városban. Azt értettem, hogy Lidl, de a kertek alatti közlekedést nem.
Egyszercsak megállt egy dísznövénykertészet előtt, és azt mondta, hogy akkor most nőnapozunk, mert nyolcadikán nem lesz itthon.
Először csak a nárciszt választottam, azután Ladó a fehér tulipánokat. Majd győzködni kezdett, hogy hozzak egy cikláment is, és végül még felmarkolt egy begóniát. Azzal indokolta ezt a mennyiséget, hogy olyan régóta akart már nekem virágot venni. (Másfél hete kaptam egy csokor tulipánt, szerintem el vagyok kényeztetve.)
Azután még Lidlbe mentünk, és mivel a szomszédban van a Fressnapf, szereztünk a Vuvunak egy furminátort.
Most pedig a lakás külónböző helységei között boldogan korzózom, és bámulom a szebbnél szebb virágokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése