Jó lenne, ha az ilyen napokon, amikor úgy érzi az ember lánya, hogy maga alá temeti az Élet nevű massza, szóval, hogy ilyenkor vénásan bekötni altatót, és olyan többnapos álomba zuhanni, amikor arra ébredünk, hogy már minden oké.
Jó lenne tudni, hogy ma volt a mélypont. Mert az még elviselhető valahogy, nagy nehezen, hogy a sötét gondolatok nyomasztanak. Azt is át lehet vészelni minden hónapban, hogy rámtör az egyedüllét, a nekem senkim nincsen.
De az, hogy a munkahelyemen el kell bújnom sírni, na ez szar. Félévente egyszer megengedem magamnak ezt a luxust. De ettől még szar.
Miért nincs senkim ilyenkor, aki átölel, és nem kezd magasztos szónoklatokba a pozitív gondolkodásról, csak elfogadja, hogy most fáj az élet, és egyszerűen csak jelen van?
Ja, de van egy kutyám. Sajnos, ő nem jöhet dolgozni velem.
Ja, meg van egy Ladóm is, valahol hatszázbillió kilométerre.
Ja, meg van egy Ladóm is, valahol hatszázbillió kilométerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése