A nagy stresszen kívül még az is volt, hogy Piri áradozott nekem Ladóról.
Amúgy ezt az egész bulit Piri szervezte, nagyon sok energiát tett bele, nagyon szerette volna, ha jól sikerül. Igazából nem rajta múlt, hogy voltak az estének gyenge pontjai.
Szóval, Piri el van ájulva Ladó tánctehettségétől. Teljesen odáig van (meg vissza), hogy mi mennyire összeillünk, és hogy mennyire látszik kívülről, hogy szeretjük egymást.
Egy másik kolléganőm azt mondta, hogy neki az tetszett bennünk a legjobban, hogy általában a nők rácsimpaszkodnak a pasijaikra, és minden másik nőtől féltik, rajtunk meg az látszott, hogy Ladó imád engem, és hiába táncol akárkivel, én ragyogok, mert egészen, ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy ez a Ladófiú csak engem szeret.
Azt kell mondanom, hogy amúgy ez igaz. Tényleg megbízom benne, és azt gondolom, hogy nem csalna meg soha, inkább végignézné, ahogy a szeme láttára hullok ezer apró szilánkra. Inkább elmondja, hogy bocsi, de sose foglak feleségül venni, és nem lesznek közös gyerekeink, de nem hazudik. Nem olyan fajta.
Akit már egyszer (többször) megcsaltak, átvertek, az már csak arra vágyik, hogy őszinte kapcsolatban éljen. Ladó ilyen. Én ilyen vagyok.
Örülök az összes tévedésemnek, örülök Ladó csalódásának is (pedig azért ő rengeteget veszített), mert ezek a csalódások előre vittek, mindkettőnket.
És nagyon örülök, hogy a kollégáim egy kicsit beleláttak a magánéletembe. Érezhető, hogy a nők egy picit irigykednek, de a férfi kollégáim - akik jelen voltak - visszavettek a pimasz, lekezelő beszédükből, olyan, mintha Ladó tisztelete felém átragadt volna rájuk. Olyan jó nekem, hogy ilyen pasim van.
Aztán, hogy mi van azzal a homályos jövőképpel, az ilyenkor úgysem számít. Mert ugye a lila köd. Meg ezek a végtelennek tűnő, hosszú, boldog pillanatok, amikor megmutatom neki a Peer Gynt-et. És szégyellek megszólalni, mert összetöröm a varázslatot. Ezek nem foglalkoznak azzal, hogy mi volt, vagy mi lesz.
Úgyhogy, most egy kicsit én sem foglalkozom ezzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése