Időzavar

Szeretnék egy időnyerőt, úgy érzem, megint felgyorsultak körülöttem az események, anélkül, hogy engem erről bárki megkérdezett volna.

Blogoltam is volna, de pont az az idő is teljesen kiesett.

Olyanok voltak a fejemben, hogy népnevelés (pl. a közösségi közlekedés alapszabályai), nőnap, titkos szülinapszervezés, kutya, kutya, kutya, időjárás, autó. Röviden felsorolva. Nézzük kibontva.

• Népnevelés: közösségi közlekedés alatt lehet érteni, buszt, villamost, metrót, vonatot, repülőt, hajót. Bármilyen járművet, amit az ember idegen emberekkel együtt használ, szerintem idevehetjük az utóbbi időben tért hódító telekocsi rendszert is. Nos, alapvetés, hogy amikor az ember hazaér (pláne, ha panel lakásban él), becsukja maga mögött az ajtót. Ha hivatalba megyünk, becsukjuk magunk mögött az ajtót. Ha orvoshoz megyünk, nyitva hagyjuk a váróterem felé nyíló ajtót? Fogorvosnál, nőgyógyásznál, urológusnál, tüdőszűrésen? Tehát, mondhatjuk, hogy alapvetően az ajtóknak az a rendeltetése, hogy elválasszák a teret, kettéosztják kint és bent-re. Érdekes módon, még egy repülőajtót sem felejtettek nyitva felszállás előtt, sőt, a snassz buszokra és metrókra - valamint villamosokra - sem jellemző. Ellenben mennyi vonatajtót hagyunk magunk után, úgy, mintha nem is ajtóról lenne szó? Mondom én, alapvetés, legyünk kedvesek, ha azok a szerencsétlen ajtók nem önműködőek, csukjuk be magunk után, módfelett balesetveszélyesek. A másik alapvetés, hogy mozgó járműből nem ugrunk ki, csak azért, mert elfelejtettünk leszállni, vagy az indulás pillanatában jövünk rá, hogy az adott jármű a másik irányba közlekedik, mint amerre menni szeretnénk. Buszon, megkérjük a sofőrt, hogy - ha lehet - álljon meg. Távolsági járatnál meg szokták tenni (tisztelet a kivételnek). Repülőn és hajón nem tudom, mi az eljárás, de gyanítom, hogy ott sem szokás csak úgy kiugrálni. Viszont nézzük meg EZT. Nem tisztázott, hogy a lány esett vagy ugrott. Az viszont tény: meghalt. Kérlek benneteket, hogy ha ilyen van, használjátok a vészféket, azután magyarázzátok a bizonyítványt, mintsem hogy meghaljatok. Egy vészfékezés után a vonat tovább tud menni, egy ilyen balesetben viszont nem csak a halál ténye fáj, hanem a többi megnyomorított élet. Szülők, barátok, a tolatómozdony vezetője, és annak a vonatnak személyzete, akiéből kiesett-ugrott a lány. Vagy megvárjuk a következő állomást, vonatot. A következő élet ténye nem bizonyított, nem érdemes várni rá. Ez a lány, egy eset az ezerből, szinte minden nap kiugrálnak az emberek a vonatból, a legtöbbnek szerencséje van, és csak a bokáját zúzza meg. Sokat vonatozom, jó lenne, ha iskolában tanítanák, hogyan kell utazni, de nem tanítják. Nagyon nagy kár érte.
• Nőnap: a főnökömnek van egy rockbandája. Igen, a nagyfőnökömnek. Nem olyan híresek, hogy országosan ismertek legyenek, de itt a környéken elég sokat játszanak, és nagyon szeretik őket. Kedden megígérte, hogy ha hozunk gitárt, akkor játszik nekünk valamit. Vittem gitárt. Játszott. Miközben játszott - munkaidőben! - azon gondolkodtam, hogy nem tudnának annyit fizetni nekem, hogy ezt a főnököt elcseréljem másikra. Amúgy soha ennyi virágot (hetet!) és köszöntést, és csokit, és puszit (és még egy üveg pezsgőt is (!!)) nem kaptam még nőnapra, mint idén. Mintha valentin napot is áttették volna mostanra, vagy nem tudom, de nagyon jól esett. Simán úgy éreztem, hogy szülinapom van. A Lidl-ben pedig minden női vásárló kapott egy szál rózsát. Ezután pont tankolni mentem, és AZ a csaj volt, aki a múltkor segített az autómnál, ezért nekiadtam a Lidl-ös rózsámat, és annyira őszintén örült neki, hogy gondolatban megöleltem a Lidl áruházlánc vezetőjét. :) Az élet apró kompenzációi a mindennapi szarságokért.
• Titkos szülinapszervezés: Ladó idén négyikszes. Úristen Megtiltotta, hogy bármit szervezzünk neki. Mi meg szótfogadunk. Persze. NEM. Kitaláltuk, hogy mivel Ladó vegán, akkor vegángrillpartit szervezünk. Összesen heten leszünk, szűk baráti csapat, plusz, ha az exe kiszagolná a bulit, akkor a gyerekei, mert biztosan küldeni fogja őket. Én erre készülök, nem lesz baj, ha jönnek. Na, de közben azután felmerült, hogy azért mégiscsak kellene a hús. Viszont Ladó elvei. Úgy érzem, ha emellett nem állok most ki, akkor az pont olyan, mintha megcsalnám. Ezek elvek. Azt hiszem, egyszer egy életben ki lehet bírni egy vegán partit, főleg az ünnepeltre való tekintettel. Húst enni egy vegán partin olyan, mintha egy zsidó szertartáson disznót vágnának. És hiába értem a nem-vegák hozzáállását, akkor is azt mondom, hogy ez most Ladó partija. (Recepteket innen szedek: Veganinja, Alapanyagokat pedig: Vegángrill.) És! Anyagilag fullra én állom a kaját, a többiek hozzák az italt, a szállást pedig összedobjuk. Azt szeretném, (ha már Ladó kérése ellen teszek, és lesz partija) ha úgy lenne, ahogy ő szeretné. Nagyon nehéz ám, ilyen elvekkel élni a világban, a legtöbb ember nem érti ezt, és nem is a megértést, csak az elfogadást szeretném. Elvégre egyszer lesz negyven éves az ember. Úristen! Negyven!!
• Kutya: nem tudom mi van velem, de úgy érzem, hogy szerelmes vagyok a kutyámba. Érdek nélkül, úgy, ahogy van. Minden mozdulatát, ahogy szuszog, sóhajt vagy mocorog, horkol, csóvál, vagy álmában rezegteti a lábát.. egyszerűen mindenét imádom. Újabban szabály, hogy addig a kanapéján fekve (!) kell várnia, amíg elkészítem a kajáját. Állandóan végigcsöpögtette a lakást az elindult nyálával, folyamatosan láb alatt volt, ugrált. Így kitaláltam, hogy ebből elég, most jól nevelt állat módjára, kulturáltan ki kell várnia amíg hívom. Elsőre tudta, hogy mit várok tőle, és azóta is tudja ezt. Elolvadok, ahogy az okos fejét látom, ahogy a kanapéról fekve figyeli minden mozdulatomat, de uralkodik magán, és nem ugrik le, nem ül fel. Azután leteszem a fürdőszobában a tálját, hallja a hangot, ahogy a tál találkozik a padlóval és még mindig csak fekszik. Várja a hívó szót. Hívom. Odajön. És leül a tele tálja elé, és néz fel, hogy mikor mondom a bűvös Tied-ed. Szeretem. Nem tudok betelni ezzel az érzéssel. Szerintem ez valami elmebaj.
• Időjárás: én nagyon vártam a Nagy Márciusi Áttörtést, és egyszer le is vettem a futógatyámat az egyenruha alól, azután azt meg is bántam! Tegnap reggel pedig sapkában és kesztyűben ültem be az autóba. Napközben már nevetséges lett volna felvenni a kétpomponos sapkát, de iszonyúan hiányzott: jeges szél fújt. Hiába süt nekem itt hétágra a nap, nekem a csontvelőm is átfagy ettől a széltől, és hát fujj. Mi ez? A hóvirágok fütyülnek az időre, a tőzikék és a krókuszok is. Lelkesen éledeznek. Én meg minden reggel megkérdezem a ház előtti hóvirágot, hogy Te ebben biztos vagy?
• Autó: Megvan a műszaki. De képzeljétek el, hogy azután a kis affér után (hogy ugye megállt a fenekem alatt), most a vizsga közben felforrt a hűtővizem! Épp csak elkezdtük, felvitte a rendszerbe a srác a kisautót, CO-t kezdett mérni, én meg látom, hogy folyik kifele alul a cucc, meg gőzöl a motorháztető. A sírás kerülgetett, hogy egy ilyen rozoga autóra, már annyi pénzt elköltöttem, és akkor most csinál egy ilyet? A srác megnyugtatott, hogy ettől még simán átmehet. Át is ment, persze, megkaptam, hogy amint lehet, vigyem el újra a fékkel, mert szerinte ezt csak kifizettették velem, nincs rendesen megcsinálva. Akkora csalódás, amikor az embert átvágják. Mondjuk, még elevenen él az emlékezetemben az a nap, akkor is átverve éreztem magam. Ezek szerint nem hiába.

Most akkor megyek készítek egy gombapörköltet.