Február óta vagyok itthon, úgy szoktam fogalmazni, hogy "gyesen vagyok a házunkkal". Elképesztő mennyiségű* beszólást kaptam különféle emberektől. Ebből mazsolázgattam nektek.
- Még mindig nem dolgozol? -
Mármint, hogy én? Egy percet se, itthon csak fekszem hétközben, és a munkásruhám is csak dísznek van rajtam, mert annyira jól áll.
- Nem zavar, hogy nincs saját pénzed? -
Ezt értelmezni se tudom.
- Nem félsz, hogy tönkremegy a kapcsolatotok? -
Akkor nagyon úgy nézett ki, hogy tönkremegy, amikor éjszakázni jártam a cirkuszba, és havonta egy hétvégém volt szabad. De azóta is csak a lejtmenet, nem is tudom hová süllyedhet még ez a kapcsolat.
- És akkor már nem is fogsz többet dolgozni? -
Dehogyis. Dolgozzanak a szegények, nem igaz?
- Eljöhetsz velünk moziba, Ladó elenged? Ad pénzt azért, vagy meghívjalak? -
Sajnos, hülyékkel nem enged el.
- Biztos nagyon unatkozol. Nem úgy volt, hogy az előző munkahelyed visszavesz? -
Unalmamban madarakat tanítok tüzes hullahoppkarikákon átröppenni, a kutyák pedig már majdnem folyékonyan beszélik a nyelvünket, pedig szívem minden vágya az, hogy visszamenjek a volt munkahelyemre, ahol a kizsákmányolás kategória volt a bérem és a bejelentésem.
Néhány ember, amikor megtudta, hogy nincs állásom, megváltoztatta a hozzám való viszonyulását. (Így kell ezt írni?) Ladó ugyanezt megkapta a hátam mögött, volt aki arra célozgatott, hogy reméli, hogy legalább az ágyban teljesítem a kötelességem.
Aztán ez is fordult, amikor meglátták a bevakolt istállót (aka. leendő nyári konyhát). De hiába fordult meg, én már nem tudok ezekhez az emberekhez ugyanúgy hozzáállni. Miért is kellene? Aki abból ítéli meg egy ember értékét, hogy mennyit keres mérhető pénzmennyiségben, azzal nekem szerintem nincs dolgom. Persze, most hogy van letéve az asztalra eredmény, megpróbálnak sztárként beállítani (ami legalább annyira agyrém, mint az előző) és Ladó kapott durva beszólást, hogy "mi van, nem tudod megfizetni a kőművest, és szegény leánnyal végezteted ezt az irdatlan munkát?" - mert az valószínűleg hazugság, hogy ezt a döntést közösen hoztuk meg, én akartam kipróbálni, Ladó pedig hagyta.
Van egy kőműves, aki segített már nekünk kéményt építeni, meg aljzatbetonozni. Ő sem hitte nagyon, hogy vakolni fogok, de végül annyira tetszett neki a munkánk, meg maga az anyag, amivel dolgoztunk, hogy még a svájcban élő szomszédját is felhozta hozzánk, hogy megmutassa neki. A svájcinak pár éve felújították a vályogházát cementes vakolattal, ami nem tudja annyira kezelni a vizet, dobja le magáról a vályogfal. Erre sincs garancia, amivel mi dolgozunk, hogy ilyen marad, majd kiderül, de az tény, hogy nagyon jól esik a kis egómnak, hogy egy igazi kőműves dicséri a munkámat, munkánkat. Mert Ladót nem lehet ebből kihagyni. A befektetett energiái, munkája, szellemi és fizikai erőfeszítései igazából sokkal többet tesznek ebbe a projektbe, mint én. Alapvetően az, ahogy a munkahelyén helytáll, hogy ő az anyagbeszerző, fuvaros, tervező és az anyagi hátteret is mindenre ő biztosítja, nagyon nagy stresszel jár, én ezért minimum minden nap hálás vagyok neki, és igyekszem a tőlem telhető maximumot én is beleadni.
De azt kell, hogy mondjam, abszolút van létjogosultsága a @nemakarokbeleszólni lányok munkájának.
*Hasonló mennyiségű és minőségű beszólásokat, csak a gyerektémával kapcsolatban kaptam eddig. Amikor tolakodó idegenek szinte az ismeretség nulladik percében arról érdeklődtek, hogy mikor lesz/van-e, és amikor én elmondtam, hogy nem tervezünk ebben az életben közöset.
Ezeknek sincs élete, hogy a máséval foglalkoznak állandóan... Ha véletlenül kőműves leszel, akkor meg fogsz gazdagodni! :)
VálaszTörlésÉn home officeban dolgozom és ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy sokak szerint mindenre van időm, mert itthon vagyok, bármikor lehet ugrasztani, ünnepnap, éjjel és, hogy milyen kényelmes, mert valahogy az él a fejekben az itthonról végzett munka sokkal könnyebb.
Igazából, ha otthon(ról) dolgozol, akkor nem dolgozol. Ez ennyi, ne magyarázd meg. :D :D
Törlés"megváltoztatta a hozzám való viszonyulását. (Így kell ezt írni?)" én erre ironikusan azt mondanám, "meggondolta magát velem kapcsolatban" - de csak kijött belőlem a fordító/lektor, bocsi :D
VálaszTörlésén amúgy most ebből a posztból tudtam meg, hogy "otthon vagy", eddig valahogy az volt a fejemben, hogy hétvégente meg munka után végzitek a felújítással járó munkákat. de esküszöm, hogy ettől nem változott meg rólad a (nagyon pozitív) véleményem!
Igen, erre gondoltam, vagyis ilyesmire, de ugye kiderült, hogy velem kapcsolatban mindenki oda meg vissza gondolgatja magát, tőlem függetlenül. :D
TörlésHaha, köszi. <3 :) Ideje volt ezek szerint ennek a "vallomásnak" :D
Hát igen, ez a norma, hogy a nő dolgozzon, és szüljön. Akkor lehet otthon "legálisan", amíg a kisgyerekkel van. Amikor valaki a társadalmi normáktól eltérően él, akkor az fura. De hogy se gyereked, se nem dolgozol!? Deviáns vagy! 😁
VálaszTörlésFulldeviáns, sőt, a társadalomra egyenesen veszélyes! :D :D
TörlésHehe, erről a témáról én is régóta szeretnék írni, a blogvember keretében most már sort kerítek rá. :))
VálaszTörlésAaa, annyiszor eszembe jutottál írás közben is, meg az ilyen beszólásokkor is, hogy te is tuti megkapod a magadét, pedig azért alapból fóliával kertészkedni se az a kifejezetten könnyű munka. Várom azt a posztot! :D
TörlésHát sajnos, én tudom értelmezni a "nincs saját pénzed" dolgot. Bennem olyan mély nyomokat hagyott, hogy én soha többet nem szeretnék ilyen állapotot. Ha ez vigasztal, amikor gyerekkel otthon vagy akkor is fanyalognak, hogy nem dolgozol. :))) De nekem olyan is volt már, hogy bölcsis volt a gyerekem én meg távmunkában dolgozom, és akkor azon fanyalogtak, hogy miért bölcsis a gyerek, ha én itthon vagyok. :))) Szóval fanyalogni bármin lehet. Elképesztő szerintem amit a házzal, a birokkal, állatokkal csinálsz, csináltok, kívülről ez olyan "meseélet", de rengeteg munka van benne, tudom. És azt az életet élitek, ami nektek jó, amiben boldogok vagytok, ennél többet senki sem kívánhat magának!
VálaszTörlésIgen, emlékszem, hogy mesélted, min mentél keresztül. 🤍
TörlésA kérdést olyan szempontból nem tudom értelmezni, hogy hogy jön ehhez bárki, hogy megkérdezze? Természetesen nagyon sok oldalról körbejártuk ezt a kérdést, és úgy hoztuk meg a döntésünket, hogy ne kerüljek kiszolgáltatott helyzetbe. Alapvetően azzal van a baj, ahogy ezeket a kérdéseket felteszik. Ha érezném mögötte az értem való aggódást, jó szándékot, egy hangom se lenne, de ezek a kérdések nem a hozzám legközelebb állók szájából hangzottak, hiszen akik közel állnak, beleátnak, értik, elfogadják.
Igen, értelek.
TörlésMegértem, hogy aki így viselkedik veled, arra már másképp tekintesz. Én örökbe fogadtam a lányomat, és amikor az egyik kolléganőm megkérdezte, hogy nem vágytam-e soha "rendes" gyerekre, én attól fogva annyira undorodtam attól a nőtől, hogy köszönésen meg kötelező dolgokon kívül nem szóltam többé hozzá. Szerintem így védekezik az ember lelke attól, hogy az ilyenek újra bántani tudják.
VálaszTörlésRendes gyerek, te jó ég! Ezek amúgy mind rendes emberek szájából jönnek ki, szóval ha innen nézzük, én nem is akarok rendes ember lenni.🤦♀️
TörlésAbszolút megértelek, hogy ezek után elkerülted.
Ebből a fajta rosszindulatból én csak ízelítőt kaptam, amikor négy napban dolgoztam; volt egy barátnőm, aki többször is viccesnek szánt, csípős megjegyzéseket tett, amik igazából nekem rosszul estek, mert egyébként is nagyon küzdöttem a bűntudattal, amiért kiléptem a hagyományos 5 napos munkarendből. Ezt próbáltam is mondani neki, de azt is csak elviccelte. (Nagyon nem szeretem amúgy a viccnek álcázott megjegyzéseket, mert látszólag elveszik tőled a jogot, hogy rosszul essenek, hiszen “csak viiiicc”, de közben igenis csípnek, és ha empatikus vagyok, akkor nem mondok olyat a barátomnak, amitől így fogja érezni magát. :( )
VálaszTörlésNem is teljesen értem, miért gondolják ezek az emberek, hogy alkothatnak véleményt mások döntéseiről.
A mentálnénim egyébként erre azt mondta, h ne felejtsem el, h ennek a lépésnek ára volt, és nyugodtan meghozhatja az ilyen döntést a beszólogató / irigykedő is, ha meghozza vele az áldozatokat is, amiket te/én meghoztunk. (Pl esetemben, h minimálbérre kerültem, csökkent a nyugdíjam, stb.) Ez nekem segített kicsit.
És, igen, azóta picit nekem is megingott a szimpátiám e felé a barátnőm felé.
A bűntudat a legrosszabb az egészben. Eleinte annyira túlhajtottam magam emiatt, hogy durván meg is betegedtem, 3 napig magas lázam volt és egy hétig meg sem tudtam mozdulni. Egyáltalán nem olyan könnyű meghozni egy ilyen döntést, utána pedig elviselni azokat a beszólásokat, megbirkózni a saját értékítéletünkkel (is). Mert lássuk be, valahol mélyen mi is azt tanultuk, hogy akkor vagyunk jó emberek, ha jól keresünk. :(
TörlésA mentálnénidnek maximálisan igaza van, nagyon jó nézőpont! Én azzal vigasztalgattam magam, hogy nálunk jobban senki nem ismeri az életünket, ennél fogva nincs rálátása arra, amiről beszél.
Sajnálom, hogy te is megkaptad ezt, ráadásul egy "barátnőtől". Milyen barát az ilyen? :(
Aaa, annyira jó olvasni, hogy nem csak én küzdök ettől! Pedig nekem 10 napja nincs munkám, és még az "eltartás" sem merülhet fel, mert kapok még fizetést, és B. fizetéséből sehogy sem jönnénk ki ketten, de néha teljesen besokallok attól, hogy mindenki azt kérdezgeti, hogy és most mi leesz? van már új munkám? voltam már interjún valahol?, és konkrét beszólást még nem kaptam, de ilyen nagy csöndek meg szemöldökráncolások szoktak jönni rá, ha azt mondom, hogy amúgy nem tudom még mi lesz, és nem is keresek egyelőre, szeretnék kiélvezni a végkielégítésből legalább egy hónapot. Meg mondjuk ilyen intéseket már sokaktól kaptam, hogy hát azért elkezdhetnék keresni, mert nem olyan könnyű ám munkát találni, stb-stb. (Mert amúgy én ezt még nyilván soha nem próbáltam amúgy. :D) Tényleg annyira benne van az emberekben, hogy az a valaki, aki heti 40-50 órában kettészakad egy munkahelyen. :(
VálaszTörlésJaaa, igen, a szemöldökhuzogatásokat le se írtam, pedig abból is kijutott bőven.
TörlésEgyébként az a legrosszabb, hogy azt hiszed magyarázkodnod kell a döntésed miatt, pedig dehogyis! Jogod van kipihenned elmúlt hónapokat, éveket, jogod van arra, hogy egy kicsit átgondold, merre tovább, megemészd ami eddig történt veled. Tovább megyek: igazából az lenne az egészséges, ha az emberek egy hónapot minimum tudnának pihenni két munkahely között, de gyakran mindenki csak sodródik.
Ne engedd nyomasztani magad, ha eleget pihentél, töltődtél, sokkal több energiád lesz arra, hogy újra belevágj valamibe, amit munkának neveznek. ❤️