Holdsugaras Moomin

 Anemone és Professzor a nyáron Finnországban dolgoztak egy hiperszuper kutatás miatt. Szuvenírként Moomin teát, és Moomin cukorkát hoztak nekünk, amit csak néhány hete kaptunk meg. A cukorka mentolos, belül csokoládékrémmel töltve, megettem volna az egész zacskóval egyszerre. Ehhez képest mondjuk még mindig őrizgetek valamelyik kabátzsebemben egy-egy szemet, hogy legyen minek örülni később. A teának pedig a doboza is csodálatos, kedves rajzokkal. Négyféle ízesítést tartalmaz, fekete tea alapon ilyen tökéletességekkel, hogy áfonyás muffin, vagy rebarbara&eper. Az elnevezésük is olyan, mintha a meséből találná ki az ember, páldául "Moomin mama varázsfőzete". Azt hiszem, ennél kedvesebb ajándékot nem is hozhattak volna nekünk. Még talán fontos megjegyeznem, hogy a legszebb az volt, hogy Anemone megtanult pár szót az átadáshoz magyarul. Fantasztikus ez a lány, persze nem csak ezért, mindenért.

Valamelyik nap alaposan elromlott délutánra az idő, úgyhogy begyújtottam a kandallóba, megfőztem egy moomincsodateát, és elővettem az egyik könyvtári könyvet. Nem nagyon tartom számon, hogy miket olvasok, többnyire hangulatokat keresek, és lelkiismeretfurdalás nélkül félbehagyok valamit, ha nem tetszik. Ezúttal olyasmibe nyúltam bele, amit még most sem tudok hová tenni. Egyértelműen a borítója fogott meg a könyvtárban, ahol ki volt téve az ajánlott olvasmányok polcára, rögtön a bejárathoz. A cselekmény az igazából a semmi, mert ez a helyzet, nem nagyon történik benne semmi. Nagyon sok, és a végére már kicsit fárasztó idézetekkel és lábjegyzetekkel van teletűzdelve, ugyanakkor mérhetetlenül jó érzéssel töltött el, amikor olyan idézet bukkant fel a párbeszédekben, amire én is emlékeztem, vagy ha nem a konkrét idézet, de a könyv legalább megvolt. Már-már önelégültséget éreztem, amikor egy olyan könyvből volt pár sor, amit az egyik kedves bloggerínánk fordított, rendesen felragyogtam, amikor megláttam a nevét. Na de a hangulata, az teljesen elvarázsolt és magával ragadott, abszolút lehettem volna én is a főhős, meg bármelyikünk  innen, aki szeret álmodozni, és szereti a könyveket. Csupa kedves karaktert vonultatott fel, nem volt benne közellenség, ami nekem kifejezetten simogatta a lelkem ebben a nehéz időben, amikor olyan nagy divat mindenhol ellenségeket látni. Egyébként a magyar címet eléggé elfuserálták, semmi köze semmilyen rejtélyhez semminek, de hát ez legyen a legkevesebb hibája. Sajnálom, hogy egy pillanat alatt elolvastam, még tudtam volna egy három-négyszáz oldalt olvasgatni a semmiről. A legjobb hasonlatom, hogy olyan volt, mint egy kellemes délutáni alvás a kanapén.