Easily distracted by birds

A madártémába pont annyira vagyok most belebolondulva, mint annak idején a gyógynövényekbe és a kertészkedésbe, ami nem maradt annyiban, csak elmúlt a "rácsoldálkozós" időszakom, és emiatt már nincs akkora kedvem írni róla. 

A téli madáretetés azóta fontos, amióta ideköltöztünk. Ilonka néni férje készítette a madáretetőt, ami üresen állt az ablakban, és még mielőtt kifestettünk volna, szó szerint az volt az első dolgunk, hogy teletöltöttük, de lehet, hogy ezt már meséltem.

Idén azzal, hogy itthon töltöttem az időmet, sokkal nagyobb lehetőségem volt megfigyelni őket. Gyakrabban látogattam az MME oldalát is, így most először raktam ki nekik itatót, amiben minden nap cseréltem a vizet. Először macerának gondoltam, de nem is értem, miért, hiszen a muskátlikat, kertet is minden nap öntözi az ember nyáron, a kutyáknak is rendszeresen kell a friss víz, mindössze egy mozdulattal több az, hogy akkor beiktatjuk a madáritató vizének a cseréjét is. Ez hozta meg végül azt az áttörést, hogy az egész erdő ideszokott hozzánk. Talán csak egy kicsit túlzok. Kevés szórakoztatóbb dolgot tudok annál, mint néhány méterről azt figyelni, ahogy a harkály a cinkék fürdővizéből iszik, miközben azok úgy pancsolnak, mint a gyerekek a strandon.

Nyár végén a Kölyök (mert hát persze, ő is madárbolond) elhozta nekem kölcsön Herman Ottó egyik könyvét, ami idén 115 éves, és igazi irodalmi kincsnek is beillik a nyelvezete miatt. A tartalma pedig madárkedvelő embereknek kifejezetten élvezetes. Mutatott egy appot (Merlin), ami hang alapján beazonosítja a madarakat. Szeptember elején Ladóval kettesben voltunk egy hosszú hétvégére Szlovéniában, a Kölyök vigyázott a kutyákra és akkor állapította meg, hogy azoknál a fajoknál, amiket eddig azonosítottunk, jóval többféle madár él itt. Ezzel az applikációval megállapítottuk, hogy élnek a közelben búbos cinegék is. Mekkora punkok azok a madarak. Meg lehet kövezni, de kíváncsiságból elindítottam a hangjukat a telefonomon, mire kijöttek az erdőből és kíváncsian nézegettek. Ez végül olyan jól sikerült, hogy azóta járnak az etetőre ők is.

Amióta újra etetési szezon van, az alábbi megfigyeléseket tettem:

- A barátcinegék eldugdossák a magokat, és amikor kiürül az etető, akkor előveszik a tartalékaikat. Kócin figyeltem meg, mert feltűnően sokszor jött a kezemre, és nem értettem, hogy ha duplán viszi a szotyit (kettő is belefér a csőrébe!), hogy tudja ilyen gyorsan megenni, és kiderült, hogy úgy, hogy nem eszi meg, hanem az egyik virágládába rejti el. 

- A fakopáncsnak nem mozog külön a lába. Mint a verebek kb. úgy ugrál, de vízszintes felületen rendkívül esetlenül mozog. Sokfajta tök nőtt idén a kertben (lásd oldalsáv), és Ottó felvilágosított, hogy a cinegék szeretik a tökmagot, így aztán néhány kevésbé szimpatikus tököt felbontottam nekik. Ilonka néninek volt itt egy kiszuperált Singer varrógép állványa, abból eszkábáltunk egy asztalt, amire kikerültek a felvágott tökök. Nemcsak a cinegék, de mindegyik madár megőrült a tökmagért, és nem mellesleg nagyon jól  mutatott a félbevágott tök, így később abba is szórtam szotyit. Ekkor láttam Fricit, ahogy próbál vízszintesen közlekedni. 

- A bizalom, bátorság nem fajtaspecifikus, inkább egyedre jellemző. Az, hogy Kóci és Móci kézre járnak, rájuk jellemző, a többi madár idegenkedik ettől, noha gyakran a szemük láttára jönnek hozzám. Móci egy csuszka, és gyakran próbálkozik azzal, hogy "elkergessen", megpróbálja kiverni a kezemből a szotyit anélkül, hogy le kelljen szállnia a kezemre. Gyakran a fejem közelében húz el, megcsapva a szárnyával a homlokom, vagy a vállam, hogy aztán percekkel később feladja, és mégis vegyen a felkínált szotyiból. Kócit viszont nem érdekli, ha tele van az etető, vagy tökmag is van az étlapon, részéről sokkal kellemesebb hozzám jönni. Ha csak kiteszem a lábam a házból, már röppen felém, érdeklődve figyelve, hogy kinyújtom-e a tenyerem, vagy most más dolgom van. De ő már az etetés/szelídítés előtt is ilyen volt, egyszer Ladónak a vállára szállt, miközben telefonált. Erre ugyan nincs bizonyítékunk, de gyanítjuk, hogy ő volt, mert a többi fajtársa nem ennyire barátkozó.

- Áprilisban volt néhány extrém szélvihar, ami után több elsodort fészket, elpusztult cinegefiókát is találtam. Az MME honlapján kutakodva azt találtam, hogy ha költőodúkkal szeretnénk támogatni a madarakat, akkor azt érdemes szeptembertől novemberig kihelyezni, hogy egyrészt megszokják, másrészt mire párba állnak, megértsék, meg tudják figyelni, hogy ezek az odúk biztonságosak. Ezen felbuzdulva a héten készítettem két odút is, a legkisebb méretből (Kóci fajtájának ez a legmegfelelőbb), de tervezek még továbbiakat széncinegéknek és ökörszemnek is.

Ezeket a képeket videóból mentettem ki. Ki szoktam tenni a telefonom, és megyek a dolgomra, hogy utána, mikor beesteledik, visszanézzem őket közelről - kicsit hibbant vagyok, igen.

Kicsit csálék, de nagyon büszke vagyok rájuk. Ez még nem a végleges helyük, csak a fotó kedvéért raktam oda.

Ha valaki eddig elolvasta, és érez magában kellő madárimádatot, akkor ide linkelek egy videót, amiben többek között Kóci látható, mint főszereplő, továbbá Fakopáncs Frici, néhány széncinege, barátcinege, fenyvescinege, búboscinege, csuszka társaságában és végül egy fürdőző kékcinege. A hangot nem némítottam le, de néhol zavaró, ahogy belefúj a szél, úgyhogy érdemes levenni a hangot. Az almát a vörösbegynek tettem ki, akit sajnos  az ökörszemmel és az őszapókkal együtt még nem tudtam még levideózni, de ami késik, az nem biztos, hogy meg is fog történni. Mert nem véletlenül nem vlogolok blog helyett.